na érdekesen indult a suli. reggel a metró alá beugrott egy ember, és emiatt késtem 2 órát... komolyan mondom, nem tudom megérteni az öngyilkosokat... de elmaradt a föci, aminek csak örülni tudok :)))
nagyon jó volt újra látni a haverokat. ez az egyetlen dolog, ami miatt szeretem a sulit. a mai nap is csak hülyüléssel telt, főleg a legjobb barátnőimmel. csináltunk vagy ezer képet az első napról, amin mindenki baromkodik. állati vicces az egész :D
ma meghallgattam Lady GaGa - The fame monster albumát. Hát mit nemondjak, nem rosszak a számok, csak sok belőle ugyanolyan. ami igazán elnyerte a tetszésemet, az a Paparazzi, a Bad Romance, a Paper Gangsta és a Love Game.
Illetve hallottam egy Miley Cyrus számot is, aminek When I look at you a címe. itt a link, hallgassátok meg, nekem bejön ;)
https://www.youtube.com/watch?v=IBw5d1WbiXk
"Everybody needs inspiration Everybody needs a soul. A beautiful melody when the nights so long. Cause there is no gaurantee, that this life is easy."
ez mennyire igaz...
ha már ide jutottam, hallottam még egy hozzámillő idézetet:
"Elvesztettem valakit, akiről az hittem, hogy szeret, és valakit, akiről azt hittem, hogy szerethet. Egy pofon kellett ahhoz, hogy rájöjjek minderre."
És örömmel jelenthetem, hogy a kutyusom egész jól van :))) Reggel már volt ereje hisztizni a sétáért, szóval olyan nagy baj nem lehet ;)
Délután megnéztem az Amerikai Pite 7. részét. Hát szakadtra röhögtem magam rajta. Szerintem ez eddig a legjobb rész. :'D
Éjjel a Hercegemmel álmodtam. egyszerűen akármit csinálok, nem tudom kiverni fejemből. talán ez a szerelem. Nem tudom. Igazából néha azt sem tudom, ki vagyok. Amikor reggel a tükörbe nézek egy idegen, fájdalommal és szenvedéssel teli szempár néz vissza rám. Aztán magamhoz térek. És minden eltűnik, jöhet a színjáték. Mert ez az egész élet egy színjáték. Muszály jól játszani. Ha nem megy, meghaltál. Minden nap eljátszom, hogy nem fáj semmi, hogy jól vagyok. De amikor senki nem lát, szabadjára eresztem a könnyeimet. És csak sírok, csak sírok. Nem tudom, mikor fogynak el a könnyeim. Remélem még kitartanak, mert ha sírok, úgy érzem, mintha enyhülne a fájdalmam. Pedig tudom, hogy minél többet gondolok rá, annál rosszabb. De mit tehetnék? felejtsem el eddigi életem legszebb emlékét, mintha nem is lett volna? az lehetetlen. Léteznie kell. Muszály. A saját külön kis univerzumomban. Ahol megengedem magamnak, hogy úgy érezzem, szeret. Az álmok világa az enyém. A legszebb, egyben legfájóbb álmoké.
Holnap nem lesz valami nehéz napom, csak hat óra... azt kibírom. A mai nap igen fárasztó volt. Megyek kipihenem ezt az egész metrós sztorit :)
jóccakát. csókszi.<3
